Tom Deeplary nyomozó vállát fékezhetetlenül rázta a zokogás. Életében nem sírt még ennyire.
Sem bánattól, sem örömtől, pedig mindkettőből kijutott neki is.
Most taknya-nyála folyt és keveredett el áradatként ömlő könnyeivel. Előrehajolt, mert úgy érezte, nem bírja tartani a saját lelke súlyát. Tenyerével a térdeire támaszkodva hagyta, hadd áradjanak ki belőle az érzelmek. A sós folyadék – amiről csak remélni merte, hogy könny, és nem valami más – összegyűlt horgas orrának hegyén, majd onnan gyors iramban lecsöpögött az aszfaltra.
Zsebkendőért kotorászott, de gyorsan rájött, hogy efféle kényelmi cikkeket sosem tart magánál egy olyasfajta kemény zsaru, mint amilyennek ő mutatkozott a világ előtt, így kénytelen volt az ingujján végighúzni az orrát, majd amikor az nem volt elég, kihúzta a derekába tűrt ingje alját, és abba merítette bele az arcát, mint valami törölközőbe.
Lassan, nagyon lassan alábbhagyott a zokogás. Hosszú perceken át már csak csendesen sírdogált, aztán átcsapott sóhajtozásba. Közben nyögött, mint aki olyan tevékenységet végez, amit nem szokott: kifáradt a sírástól, próbált rájönni, hogy a legkényelmesebb megnyugodnia; hol összegörnyedt, hol kihúzta magát, karjaival összevissza kalimpált, próbálta átölelni saját magát, de így negyven évesen kellett megtapasztalnia, hogy ilyen megrázó élmények esetén egy csapásra megváltozik és más lesz a világ; az sincs kizárva, hogy létrejön egy új Univerzum, amiben kényelem, komfort, harmónia nem létezik. Csak a bőgés, és utána a mérhetetlen üresség.
Nagyon erősen kellett szívnia az orrát, mert már nem volt száraz folt a ruháján, amibe kifújhatta volna. Olyan hangot adott ki, ami egy kívülálló számára méltatlan egy kitüntetett nyomozóhoz, és inkább illett volna egy varacskos disznóhoz, de ő örült ennek a hangnak. Ettől tudta, hogy él. Ember. Talán nem is rossz ember. Arra gondolni sem mert, hogy „talán jó ember”. Évek óta nem gondolt magára jóként, és lehet, hogy évekig eltart, mire újra képes lesz értékelni önmagát. De ezen a napon rájött arra, hogy ő a rossz nagy valószínűséggel nem lehet. Mert a rossz emberek most, ebben a percben biztosan nem sírnak…
